Voornemens 2014

Het is tijd om goede voornemens op te stellen voor 2014, zodat ik straks gelijk kan beginnen! :) Ik wil het met jullie delen, want misschien hebben jullie er ook iets aan.

1. Meer gaan sporten
Ik ben misschien dun, ook al eet ik elke dag een hele taart, maar ik ben alsnog niet helemaal gezond bezig. Soms kan ik dagen achter elkaar blijven zitten. Ik loop doordeweeks altijd naar school en naar huis en met me werk moet ik ook bewegen, maar toch ben ik niet fit. Daar wil ik iets aan gaan doen, door meer te gaan sporten. Ik heb hiervoor 3 plannen bedacht, ik zie nog wel welke gaat werken.

• Vaker onze Wii gaan gebruiken
• Weer gaan paardrijden
• Om de twee dagen gaan rennen voor een half uurtje, of gaan leren beter fietsen.

2. Misofonie omzetten in iets positiefs
Ik merk dat ik steeds meer prikkelbaar ben als iemand in me omgeving aan het kauwen is en het is echt vervelend. Ik moet me letterlijk inhouden om niet uit te barsten, maar dat kan toch niet altijd zo gaan.. Ik heb besloten om er iets positiefs van te gaan maken, ook al weet ik nog niet precies wat. Ik kan het eenmaal niet negeren, dus ik ga het anders proberen aan te pakken. Hiervoor heb ik tot nu toe maar 1 plan, maar ik denk nog na...

• In plaats van mijn aandacht te richten op geluiden die mij prikkelen, gaan focussen op andere geluiden die ik om me heen hoor, zoals een auto die aan komt rijden of een vogeltje die wegvliegt. 

3. De juiste mensen vinden
Ik ga alleen met mensen omgaan die ook met mij willen omgaan en niet alleen om me te misbruiken. Ik ga stoppen met moeite doen voor mensen die geen moeite voor mij zouden doen. Hiervoor heb ik geen plannen, maar wel een aantal gedachten over personen die ik niet meer zo vaak hoef te spreken en met wie ik vaker zou willen spreken.

4. Geld sparen voor mijn studie
Geld interesseert me nooit echt, maar sinds dat de middel is die mij bij mijn doel kan brengen, ga ik het ophopen op mijn rekening. Sinds ik geen weekendplannen meer heb, ga ik een baantje zoeken voor in het weekend. Mijn geld moet sneller toenemen dan hoe het nu gebeurt, dus ik moet er iets aan gaan doen. Behalve dat ik mijn geld gelijk op me spaarrekening ga zetten, heb ik nog geen concrete plannen.

5. Minder nadenken
Iedereen weet dat ik een echte dagdromer ben. Maar het is niet goed voor me. Ik moet echt minder gaan nadenken en meer genieten van wat er nu allemaal gebeurt.

• In plaats van nadenken over wat er zou gebeuren, daadwerkelijk iets doen
• Vaker aan niks denken, gewoon me hersenen uitzetten
• Niet zoveel stressen over dingen!

Ik ga aan het einde van elke maand kijken wat ik heb bereikt en wat nog anders kan. :)

I don't need a man to be strong!

Eerst heb ik serieus gedacht dat ik verdwaald was, toen het uit was. Ik dacht echt dat ik niks alleen kon. Dat zijn hand vasthouden echt iets betekende, dat dat me kracht gaf. Hij hield mijn hand altijd vast als ik bang was, of gewoon als ik iemand nodig had.

Tot nu toe was ik onzeker. Ik heb nieuwe plannen gemaakt en dingen verzonnen die ik wilde gaan doen, maar ik wist niet zeker of ik dat echt zou kunnen gaan doen. 

Vandaag is dat veranderd. Ik heb vanochtend het ziekenhuis gebeld, en mijn moeder daarheen gebracht. Belangrijk om te weten dat ik doodsbang ben van ziekenhuizen, ik ben echt nog nooit alleen bij de huisarts geweest, omdat ik gewoon bang ben van dat gebouw, laat staan dan een hele ziekenhuis.. In de auto dacht ik heel even eraan dat hij vandaag mijn hand niet zou vasthouden, dat ik het allemaal alleen moest gaan doen. Ik was maar voor één seconde bang. Ik maakte me sterk en ik liep zelfverzekerd door het ziekenhuis heen. Ik kreeg het heel even benauwd toen er bloed afgenomen werd van mijn ma en toen zij even aangaf dat ze bijna flauwviel. Voor de rest was ik sterk gebleven.

Ik kan het allemaal wel alleen. Ik heb zijn hand helemaal niet nodig. Hij heeft me alleen sterker gemaakt. Zijn hand vasthouden betekende ook dat ik hem kwijt kon raken. Nu ben ik hem kwijt. Nu ben ik alleen en sterker dan ooit. Niet zwakker, maar sterker.Ik hoef niemands handje om sterk te kunnen staan.

ps: het gaat goed met mijn ma. :) 

a prayer

Last night I was praying. I don't believe in God, but I do believe in spirits. I believe that dead people are watching us. I wasn't praying for forgiveness or for help; I was lost. I lost track of time, life and I lost myself. I felt so close to those spirits that it made me scared. Still, I wanted them to hear me.

Dear Spirits,

Sorry for my late call. Do you even sleep? Or did you see how I didn't sleep the last few days? I wanted to thank you for your energy, I couldn't make it without you. But I feel so lost, I feel like I don't deserve your help. I feel so close to you and I'm not so sure, if there's a way back to life. There are so many things to live for, but I don't see any reason to do them. Why would I eat, if it makes me sick? Why would I love, if I'll only break my heart? What is left in the world that's worth fighting for?

Do you remember when I asked you what to do because I was confused? You gave me low bloodpressure to show me that I should take it slow and enjoy the here and now. But now it feels like I don't even have a heart. Maybe there are things to enjoy, but I feel nothing. I feel empty.

You got me over this once, by giving me a purpose in life. But I can't see the light anymore. I see you so clear, it almost seems real. Why would I stay, if I can also be with you? To show them how strong I am? They don't care, they expect. They expect me to be okay, to listen, to help, but not feel. I'm tired of being this. 

Please, give me a sign... I'm lost.

The next day I made it till the sixth period at school, then I ran out of the building. I totally forgot that I put some make-up on in the morning, just to cover my swollen eyes, so I was already sitting in the train, when I noticed that I looked really bad. My face was covered in black stripes of mascara. I didn't have enough time to clean my face. A group came to sit by me and when I realized that I was sitting there with three guys, I got new tears in my eyes. One of them asked me if everything was okay. Since I was so worn out, I just told them my break-up story. When I finished, the guy sitting next to me gave me a tissue and said:

'You are really pretty and cute. I think he was stupid to leave you. He lost a little star. Don't give up girl, you'll find someone else. Someone who will care about you. I'm sure.' 

It was time for me to get out of the train, so there I went... Only when I was outside, I realized what he actually said. And then I smiled. The Spirits didn't leave me alone, they just gave me a sign! My prince will come one day, on his white horse. I just need to take life one day at a time. And maybe say something if someone tells me that I'm pretty.. 

sütés..

Találtam legutóbb a nappaliban egy újságot, tele mindenféle karácsonyi sütivel. Úgy döntöttem, hogy egy párat majd decemberben megsütök, úgy, mint ahogy anya is minden évben egész decemberben sütit süt. 

Mivel már tudok "zacskós browniet" csinálni, gondoltam csak recepttel is sikerülni fog. Az újságban volt egy Toffee Brownie nevezetü dolog, úgyhogy olyant csináltam elöször. Ne felejtsük el, hogy anya a konyhatündér, én meg épp az ellenkezöje.. 

Szóval a recept szerint kellett bele karamellás fagyi, de az nem volt, szóval improvizáltam: majd olvasztok bele karamellát. Kellett bele só, de hát ez édes süti, úgyhogy só nem kell bele. A recept végén 300 farentheit-re kellett beállítani a sütöt, de ezt akkor még nem tudtam, szóval gondoltam csak elírták, és nem 300 fok, hanem 200-ra kell beállítani a sütöt. Valahány ounces csoki kellett bele, de mivel nem tudtam mennyi az, ezért beleraktam az egész táblacsokit. Ennyit a receptröl meg a változtatásaimról. Ezek után elkezdtem megcsinálni.

Elfelejtettem elolvasztani a vajat, szóval addig nyomkodtam bele a cukrot, míg össze nem keveredtek. A karamellaolvasztás egyáltalán nem olyan egyszerü, mint képzeltem. A mikróban nem lehet, szóval beleraktam egy edénybe és fel a tüzre! Elkezdett pattogni meg égni, úgyhogy megint improvizáltam a karamellával: beleraktam egybe a darabkákat, remélve, hogy majd a sütöben elolvad. Vajat sikerült olvasztanom másodszorra, söt, egybe beleolvasztottam a csokit is. Az utolsó lépés az volt, hogy rétegesen egymásra kellett rakni a csokis keveréket meg a karamellás keveréket. Aztán be a sütöbe! 

Az eredmény egy szép réteges sütemény lett, aminek a belsejében karamella és csokidarabok voltak. Volt egy vékony csokis réteg alul, középen egy fehér, amire nem nagyon jöttünk rá mitöl fehér.. és a tetején volt mégegy csokis réteg. A kép szerint ami az újságban volt, mindenhol sötétbarna volt a süti. De egyébként finom lett. :D

Aztán kicsit elbátorodtam, de nem akartam feladni. Úgy döntöttem, választok valami egyszerübbet. Egy sima csoki sütikét választottam, amihez csak 5 hozzávaló kellett és azt is csak össze kellett keverni. A recept szerint másfél 'cup' vaj kellett bele, de mivel szerintem képtelenség a vajat belevarázsolni egy kör alakú edénykébe, gondoltam improvizálok. Anya is mindig úgy csinálja: fejböl tudja mennyi kell bele és ha kevergetni, szokott néha még rakni bele egy kicsit többet. Elsöre valami porszerü izé lett belöle, szóval raktam bele mégtöbb vajat, amitöl egész jó állaga lett. Tökre büszkén hagytam egy órát állni, de nem történt vele egyébként semmi. Mondván tökre örültem, hogy jól sikerült eddig, gondoltam csinálok szivecske alakú sütiket a sima kis gombócok helyett. Egész aranyosak lettek. Aztán beraktam a sütöbe, ez alkalommal elöször átszámoltam hány fok is az a farenheit. 20 percig kellett sütni, vagy amíg kész nem lett. 20 perccel késöbb még puhák voltak sütik, szóval vártam még. Fél órával késöbb még mindig puhák voltak a sütik, úgyhogy gondoltam biztos elírták a receptet, tovább kell várni és kész. Idöközben megjött a barátom, szóval beszélgettünk várakozás közben. 5 percenként megnéztem a sütit, de nem akart megkeményedni.. Aztán egy órával késöbb úgy döntöttünk, lesz ami lesz, kivesszük és megesszük. A sütöben ugye van az a lámpa, ai világít a dolgokra, és attól olyan sápadtnak tüntek a sütik. De mikor kivettük öket, majdnem feketék voltak. Borzalmas íze volt. Mikor anya hazaért, neki egyböl feltünt, hogy szét van égetve a süti. Mikor közöltem, hogy egy órával tovább sütöttem, mint kellett volna, csak nevetett. Világosbarna szivecskék helyett lettek fekete szivecskék. :D

Ha valaki kérne, még van mindkét sütiböl.. elég lassan fogy. :)

Most olyan érzésem van, hogy lehet, hogy mindenkinek jobb lenne, ha csak egyszerüen abbahagynám a próbálkozást.. De olyan cuki sütit találtam! Ha lesz idöm, majd csinálok olyant.. Elöre is elnézést... :D

te nem vagy holland

Két évvel ezelött egy nagyon kedves hollandtanárom volt, aki év végén még egy könyvet is ajándékozott nekem, mert tudta, hogy szeretek olvasni és mert nagyon tetszett az a könyv. Reméltem, hogy töle lesz majd órám, de nem úgy lett. Egy fiatal tanárnö lett a tanárunk, akit szintén kedveltem, mert mindig új dolgokkal jött. Vicces feladványok, filmek ésatöbbi. Persze mind azért, hogy jobb legyen töle a hollandunk. Aztán év végére kikerekedett a hasa és elment tölünk terhességi szabadságra. Reméltem, hogy idén visszakapjuk a kedves bácsit, akitöl a könyvet kaptam, de ehelyett egy öreg tanárnöt kaptunk. 

Már az elsö órán nem volt szimpi, mert csak beszélt, megígért dolgokat, de nem csinált semmit. És mindenki tudja: ha egy tanár valamit megígér, de nem ír le, nem is fog az megtörténni. Most már jópár hónappal késöbb van és még mindig nem kedvelem, mondhatni utálok az óráira bejárni. Fél év alatt gyakoroltunk EGY FÉL érettségi szöveget. Fél év alatt sikerült szereznem egy nagyon rossz jegyet az elsö holland érettségimre, mert sosem tanított meg minket verset elemezni. Erre csak annyi volt a reakciója, hogy a külföldiek nem érhetik meg annyira a holland verseket, és ne aggódjak emiatt, ez sosem fog nekem menni. Mert külföldi vagyok. Hogy három hónap alatt megtanultam hollandul beszélni és már lassan hat éve lakom itt, az nem számít persze. Fél év alatt annyira 'megkedveltem', hogy a prezentációs érettségimet arról tartottam, hogy szerintem nem kéne olyan legyen, hogy érettségi. Mikor végeztem és az osztálytársaim fele csöndesen üldögélt és lefelé nézett és a másik fele állva tapsolt, csak annyit mondott nekem, hogy sajnos most nincs idö arra, hogy megbeszéljük az elöbb történteket. Azóta már többen is tartottak érettségi prezentációt és mindig volt idö megbeszélésre. 

Az elmúlt órák felén arról beszélt, hogy milyen jó is nekünk, ha gyakorolunk az érettségi szövegekkel, amit végül nem csináltunk, mondván túl sokáig tartott a mondanivalója. Míg én azt próbáltam elmagyarázni abban a 15 percben, a prezentációm alatt, hogy a tanárok többsége szívesebben tanítana nekünk érdekes dolgokat, mint mondjuk a kedves terhes tanárnö, ez nem mindig lehetséges, mert gyakorolnunk kell azokkal az értelmetlen érettségi szövegekkel. Míg én csak arra próbáltam rámutatni, hogy a suli egy jó hely, ha izgalmas dolgok történnek benne, ö valahogy úgy értelmezte az egészet, mintha azt mondtam volna, hogy nincs semmi értelme annak, amit ö tanít. És ez nagyon zavar. Még sosem nézett rám valaki olyan csúnyán, mint ez a tanár. A barátom szülei sem örülnek nekem mindig, föleg ha reggel 5-kor nevetgélek, de még ök sem néztek rám így soha. Ez a tanárnö úgy néz rám, mintha valami másik bolygóról jött, primitív lény lennék, aki persze, hogy nem érti meg, hogy mi történik Hollandiában, hiszen nem holland. Help! Én mindig szerettem holland órára járni, de az idén minden megváltozott... Kinek lenne kedve hollandul tanulni, ha mindig a szemedbe köpik, hogy külföldi vagy és úgysem fogod te ezt sosem megérteni? Mert nekem nagyon nincs kedvem...