heartbroken...

Het is zo moeilijk soms. Als het hier de hele dag regent en als het donker is of als ik naar buiten kijk en alleen platte land zie.. dan wil ik zo graag naar huis. Dit is niet wat ik gewend ben. De ene helft van mijn hart ligt nog thuis, ik denk ergens op de glijbaan in het park op de berg. De andere helft is hier, in Nederland, aan het slapen in Flevoland. Zo is mijn hart gebroken: de ene helft hier, de andere daar. Ze zijn beide zo verliefd, maar ze kunnen niet bij elkaar komen. Het doet me pijn om te zien hoe mijn vriend kijkt als ik weer erover begin dat ik niet in Nederland wil zijn, omdat het hem kwetst. Voor hem lijkt het alsof ik ook niet met hem wil zijn, terwijl dat niet waar is. Hij is juist de reden dat ik er ben! Het doet me ook pijn om hier te zijn en steeds te zeggen dat het hier beter is, terwijl mijn hart schreeuwt, dat ik hier weg moet. Het is niet beter hier voor de helft van mijn hart op de glijbaan. Die voelt zich eenzaam. Het is niet zo dat ik thuis niet mis, dat ik niet naar huis ga, omdat ik het niet wil. Ik wil het wel, ik weet alleen dat het hier, in Nederland beter voor me is. Hier heb ik een zekere toekomst. Misschien is die toekomst ook heel treurig, zonder de bergen en warme knuffels van mijn familie. Maar wat moet je toch doen, als je hart zo gebroken is...? 

fordíts!

Szerintem már mindenki tudja, hogy nem vagyok jó fordításban.. Mégis találtam valamit, amiben igenis jó vagyok! Néha mikor a hugom vagy én kapunk a fejünkre, és anyáék olyan kifejezést használnak amit nem értünk, néha aztmondjunk egymásnak: Fordíts. Vagy olyankor például mikor vacsi közben valaki valamit próbál elmesélni, de nem teljesen sikerül. Néha nagyon vicces szokott lenni. Anya néha próbál elmagyarázni valamit a hugomnak és ha olyankor aztmondom, hogy fordítson, néha olyanokat mond, hogy csak na.. Ebböl látszik mennyire értjük meg a felnötteket. Adjátok csak fel inkább.. :D Aztán néha a hugom kér meg arra, hogy magyarázzam el neki mit mondott mondjuk apa. Én vagyok a Google Translater, mindig röviden és viccesen fordítom le, néha holland meg angol szavakkal. De mindent a célért: a hugom megérti. :D
Szóval, gondoltam hogy nektek is legyen egy vidám napotok, felirogattam egy párat és most megmutatom nektek.

Anya: evés közben ne beszélj, mert megfulladsz!
Hugom: én iszok.. fordíts.
Én: nyam nyam, no talk talk!

Anya: tudod mi az én teljes nevem?
Hugom: Igen. Ildikó R...
Anya: Nem, van még egy nevem, azt is tudod?
Hugom: Nem.
Anya: Mária. Ildikó Mária R...
Hugom: Jaaaaa! Én azthittem ez valami angol menözés volt: I M R.... Tudod.. I Am..

Otthon voltunk, és láttam egy madarat az úton.
Én: nézzétek, nézzétek egy nagy madár! Tudjátok egy olyan.. izé.. magyar páva.
Anya: Magyar páva?
Mama: fácán..
Apa: hát, az egy elég fakó páva..

Majd próbálom még a többit is felirogatni, ha lesz.. :)

weekje thuis

Ik heb echt op het laatst besloten om toch mee te gaan met mijn ouders naar Hongarije. Of ik nou thuis alleen zit te leren of gezellig bij me oma in de tuin... Ik heb dus al me boeken ingepakt en weg! 

Wat ik van dit korte tijd thuis heb geleerd zijn twee dingen:

1. Tijd helpt. Toen ik voor het eerst naar Nederland vertrok, moest ik huilen. De keren daarna ook nog. Maar deze keer was het niet zo. Ik gaf iedereen een knuffel en ik wist dat ik terug zou gaan, dus niks aan de hand. Ik genoot zo veel mogelijk van de tijd dat we samen waren. Het was zo heel fijn. Met andere dingen heeft tijd ook geholpen, zoals erge dingen die ik liever wilde vergeten, nu ergens in een doosje verstopt zitten in mijn hoofd. Toen ik bekende plekken zag, dat ik niet meer terug, maar keek met een nieuwe blik ernaar.

2. Je moet je lekker in je vel voelen. Op een gegeven moment zat ik bij me oma buiten op een houten bankje te leren. De zon scheen precies in me gezicht en het voelde lekker warm. Mijn oma was koekjes aan het bakken, mijn opa was weer iets aan het knutselen en het voelde allemaal zo.. goed. Ik wilde niet dat dat ging veranderen. Toen wij weer in Nederland waren, en ik om me heen keek en alles zo plat was, voelde ik me helemaal niet meer lekker. Dit is niet mijn thuis, dit wordt nooit mijn thuis. Ik voel me hier niet lekker en dat wil ik niet...

Wat ik met deze twee dingen ga doen is... iets. Ik weet het nog niet. Maar ik ga er iets mee doen. 

Straks komt de trein door mij te laat

Straks komt de trein door mij te laat

Straks komt de trein door mij te laat
Ik kan je niet vergeven, het is al te laat
Strak ben ik weg
Ik zie geen andere uitweg

De trein zal te laat zijn, het is al zeker
Je bent niet te vertrouwen, dat is zeker
De trein zal me leven nemen
Ik ga je niet meenemen

Het komt eraan, is niet meer te stoppen
Zeg wat je wilt, je kan me niet stoppen
Het komt eraan, ik ga het doen
Je kunt er niets meer aan doen

Het is te laat, de mensen moeten wachten
Je kon begrip niet van me verwachten
Het is te laat, mijn leven is voorbij
Net als onze liefde, voorbij

Látás #1

Látás #1

Nem mindegy, hogy valamit nézünk, vagy látunk is. Ha csak nézzük, lehet, hogy nem vesszük észre, hogy milyen is valójában. Csak akkor látjuk, ha jól tudunk nézni. Persze az is megtörténhet, hogy azt hisszük, hogy látjuk, pedig nem is. Valami ilyesmi történt velem, mikor elkezdtem iskolába járni. Azt hittem, hogy látok, de mint kiderült, nem. Elmentünk hát a szemészetre, ahol több, mint egy óra várakozás után, végre behívtak. Az asszisztens mutogatott egy hosszú pálcikával mindenféle betükre, nekem pedig fel kellett olvasnom egy furi szemüveget viselve. Egy ideig egész jól ment, majd elakadtam. Nem akartam rosszul válaszolni, ezért inkább csak hallgattam és vártam, hátha egyszercsak jobban látom, hogy az egy I vagy F. Ekkor az asszisztens leeresztette a kezét, én elvesztettem, hogy melyikt betüt is kellett felolvasnom, ö pedig unottan így szólt:

'Még ma ha lehet, fárad a kezem...' így kaptam meg az elsö szemüvegem. 

Jópár évvel késöbb hallottam arról, hogy meg tudják javítani az ember látását egy nagyon drága kezeléssel. De ahhoz elég idösnek kellett lenni. Minden nap arra gondoltam, hogy még mennyi idö van vissza ahhoz, hogy végre meg tudják javítani a látásom. Hogy ne csak nézzek, de lássak is. 

Emlékszem, mikor ide jöttünk Hollandiába és elöször voltam itt szemészeten. Semmi szemcsepp vagy fura szemüveg, egy nagy gép minden elintézett. Aztán kiadott egy kicsi papírt, mint valami blokk, amin rajta volt, hogy milyen szemüveg is kell nekem pontosan. Az évek során a szemüvegem sajnos egyre vastagabb lett és most már -10 vastagságú és vagy ezerszer van levékonyítva a lencséje. Kipróbáltam már a kontaktlencsét is, borzasztóan idegesített. 

Pár héttel ezelött egyszercsak kaptam egy hatalmas összeget a számlámra, mert valami intézmény még lógott nekem pénzzel. Gondoltam, húúú, gazdag vagyok! Elképzeltem, hogy mi mindent tudnék belöle venni. Aztán eszembe jutottak a szemeim. Bármit is vennék, ruhát, cipöt... én azt szeretném látni, élesen látni. Rájöttem, hogy már majdnem elég idös is vagyok egy szemmütéthez, söt, idöközben fejlödtek a gépek, most már az én koromban is meg tudják csinálni. 

Szóval rákerestem, hogy mi is történt az elmúlt pár évben, és míg az én szemeim romlottak, a gépek egyre jobban fejlödtek. Találtam is egy helyet, ahol ingyenesen megvizsgálnak. Jelentkeztem és izgatottan ültem egész nap a telefon mellett, hátha végre hívnak. Estefelé végre megcsörrent a telefon és én egyböl felkaptam. 

November 11-e. Akkor fog eldölni minden. Volt értelme ilyen sokáig egy ilyen álmot kergetni, vagy sosem fogok élesen látni? 

*ha igent mondanak, lesz folytatása a történetnek, ezért a #1. :) 

mezelf zijn

Ik heb al een tijdje niks geschreven, deels omdat ik bezig was met leren voor mijn examen en deels omdat ik me niet lekker voelde. Ik moest mezelf opnieuw vinden. Je raadt het al: dat kan alleen door een nieuwe blog te maken! Ik was deze keer wel wat wijzer: ik heb al me oude posts meegenomen. Nu voel ik me weer lekker op me gemak en kan ik weer schrijven. Mijn blog is alleen voor een klein gedeelte anders: ik schrijf nu hier in beide talen. En als ik daar zin in heb, dan zelfs in het Engels. 

Waar ik vandaag over wil schrijven is iets wat een aantal dagen terug in me opkwam. Ik zat in de tweede klas toen mij mentor een rondje 'Wat wil je later worden?' wilde doen. Ik zei heel enthousiast dat ik de koningin wilde worden, waarop ze alleen 'Be serious..' zei. Ik nam genoegen dan maar met iets anders. Ik zei daarna dat ik psycholoog wilde worden. Maar een aantal dagen geleden dacht ik dus aan dit gesprekje met mijn mentor en ik besefte dat ik mijn dromen aan het opgeven was. Vroeger wilde ik iets met dieren gaan doen, zeker met paarden en ik wilde dus de koningin worden. Vervolgens trouwde een prins met een Hongaarse vrouw. Dat was zeker weten de laatste druppel. Ik besloot om mijn dromen achterna te gaan.

Ik probeerde eerst te onderzoeken waar ik precies was en wat ik precies wilde. Ik hoef niet de koningin te zijn van Nederland, ik wil me alleen voelen als een koningin als ik met mijn koning ben. Ik wil helemaal geen psychologie studeren om later veel geld te gaan verdienen, ik wil het doen om later mensen te kunnen helpen en om genoeg geld te kunnen hebben voor me hobby's. Ik wil iets voor onze mede-bewoners doen, voor de dieren. En dat is mijn belangrijkste doel.

Het is alleen heel moeilijk om me dromen vast te houden in deze wereld. Iedereen kijkt me met respect en interest aan als ik zeg dat ik psycholoog wil worden, maar niemand hoeft te horen wat ik te zeggen heb over mijn andere plannen. Terwijl ik psychologie als iets zijdelings zie, kijken mensen alleen maar daarnaar. 

Ik moet mezelf zijn en vechten voor me dromen. En dat is precies wat ik ga doen. 

Nu nog eerst alle bindingstypes voor scheikunde in me hoofd krijgen... :)

Hollandia és én: az új blog!

Szóval már egy jó ideje nem írtam semmit, semmilyen nyelven. Idén érettségizek és a legtöbb ember inkább arra használja az idejét, hogy tanul én meg... én meg blogolok. Már annyit tanultam, hogy kipukkad a fejem. És kint szakad az esö és nincs kedvem semmihez.. és tényleg ki fog pukkadni a fejem, ha nem írok le valamit, ami benne van. Ezért akartam végre valamit írni, mindegy milyen nyelven és pont emiatt nem írtam eddig semmit. Mert milyen nyelven írjam le? Úgy döntöttem, legyen magyarul. Mondván a legtöbb bejegyzésem kapcsolatban áll az itteni, hollandiai életemmel, gondoltam átnevezem a blogom magyar részét 'Hollandia és én'-re. A többi muszály-leírnom-amit-gondolok bejegyzéseket majd hollandul írom, mert az is a hollandiai életemröl szól, de inkább a holland olvasóimnak. Valahogy így képzeltem el. :D Ehhez persze elöször az összes holland bejegyzésem is át kell raknom erre a blogomra, ami még egy ideig el fog tartani. Szóval türelem.. Ezenkívül találtam egy csomó, régi word document-et, amiket még otthon írtam, tini fénykoromban. Jókat lehet rajtuk nevetni, ezért szeretném azokat is megosztani veletek. A naplóm nem, az csak számomra vicces. :) 

Rengetegsok bejegyzés van a blogomon, amiket már régebben írtam, azokat úgy hagyom, ahogy vannak. Túl sok idöbe tartana kiválogatni öket.. :) Sajnos vannak, akik nem néznek tovább az orruk hegyénél, elolvasnak egy 3 évvel ezelött írt bejegyzést és úgy döntenek, hogy utálnak.. Remélem, hogy ti inkább az új bejegyzéseket fogjátok olvasni, mert ez vagyok én most. És most épp nem tudom eldönteni milyen nyelven írjak, ezért minden nyelven írni fogok. :)

Jó olvasgatást! 

katie