23.12.12

ongedierte

Dit vind ik echt zo verschrikkelijk en daarom wil ik het met jullie delen, zodat jullie ook erover gaan nadenken. Het begon allemaal met het akvarium van mijn vader die hij aan mij wilde geven. Ik wist niet wat ik ermee moest doen, maar ik wilde al lang muizen hebben dus ik zei dat ik muizen wilde. Mijn moeder wilde dat natuurlijk niet, want muizen in een huis.. nee.. Dus ik deed wat research wat volgens mij algemene kennis zou moeten zijn over muizen. Muizen kunnen namelijk hele lieve huisdieren zijn die ook heel erg slim zijn. Daarom dat ze ook gebruikt worden voor onderzoeken. Dus samen met mijn pa hebben wij ma overtuigd dat ze zeker lief zouden zijn. Wij gingen dus ook naar de winkel en ik wist precies wat ik zocht, door me research enzo. Ik heb dus twee vrouwtjes gekozen: een zwarte met een bruine buik en een lichtbruine. Ze wonen nu dus bij mij, in mijn kamer in dat akvarium. Ze zijn maar net thuis hoor en ze slapen lekker in hun huisje. :) Dus omdat ik niet meer naar hun kon kijken hoe ze op zoek waren naar een uitgang of hoe ze hun drinken konden laten vallen, of het grappigst: hoe ze hun huis konden verplaatsen op hun rug.. ging ik nog meer research doen op internet. Het is bijna oud & nieuw, zijn muizen ook bang voor vuurwerk, net als honden? Ik zocht dus op of muizen last hadden van oud & nieuw viering en dit is wat ik kreeg: heeft u last van muizen? van ongedierte? bel ons! Dat maakte me zo boos! Het zijn echt hele lieve dieren en je moet ze niet behandelen hoe ze op dit moment worden behandeld. We gebruiken ze voor onderzoeken en als slangenvoer en dan durfen wij nog zeggen dat wij last van hun hebben. Als er geen onderzoeken zouden zijn met muizen, zouden we veel minder weten nu. Ik vind dat we meer respect voor ze moeten hebben. Ik ga super goed voor mijn muizen zorgen in ieder geval en ik beschouw ze zeker niet als 'last en ongedierte'.. Het zijn slimme kleine fluffy bolletjes. <3 met een lange staart dat wel. :$ Ik zal straks foto's van ze maken! :)

Fijne kerstdagen en een gelukkig Nieuwjaar iedereen! 
katie

20.12.12

asszociális.

Úgy döntöttem, erröl inkább hollandul már nem is blogolok, mert ki tudja mi történne legközelebb.. Ezért inkább írok róla magyarul. Így legalább írok végre valamiröl.
Szóval tehát jelentkeztem egy ilyen egyetemi elö-programra, jobbanmondva a suli ajánlotta nekem, hogy jelentkezzek rá. Kellett csinálnom nyáron tesztet, írnom kellett magamról, satöbbi. Erre nem vettek fel. Ezek után az egyetemnek több ilyen elö-programja van, van pszichológia is. Tehát a tanárom ajánlotta, hogy jelentkezzek inkább arra, hiszen az az amit szeretnék késöbb tanulni. Mint kiderült, a másikra inkább olyanokat kerestek, akiknek még ötletük sincs. Hát nekem egész élettervem van. Mondván a másikra nem vettek fel, ebbe már kevesebb energiát fektettem, gondoltam úgysem vesznek fel.. Miért vennének fel erre.. Más osztálytársaim is jelentkeztek, mind másik szakmákra. Végeredmény megjött múlt héten pénteken: csak engem vettek fel. Nem szabadott róla szólnom senkinek, de jó vagyok a hallgatásban. Mígnem...
A barátnöm megkérdezte, hogy mik lettek az eredmények, hiszen én jártam a tanárnál. Mondtam, hogy nem tudom, kérdezze meg személyesen.
Eközben... órán én voltam az egyetlen aki odafigyelt és megcsinálta a háziát a szünetben 5 perc alatt, vehettem magamnak egy csokit. Yuppi. Ilyen egyszerüen már régóta nem kaptam csakúgy valamit.. Az osztály kijelentette, hogy biztos nincs jobb dolgom otthon, mint házit csinálni. Nem érdekelt, gondoljanak amit akarnak. Talán még nem említettem, de a legtöbben még csak most lesznek 16 évesek. Tehát, tényleg nem szokott érdekelni, hogy mit gondolnak rólam, mondván mindig is furának fognak tartani a korkülönbség miatt. A következö órán a tanár kijelentette, hogy ma délután tesztünk lesz, az óráink után. Nekem a csütörtököm úgy néz ki, hogy elmegyek reggel suliba, ott vagyok délig, utána elbiciklizek egy általános suliba ahol egy kisfiúval kell játszanom, mint kötelezö jótett (valami .... munkának hívják magyarul) Ezek után visszabiciklizek a suliba, majd többnyire még összefutok a tanárral, aki ezt a munkámat intézi és el kell neki mesélnem mi volt. Ezek után fel kell hívnom a céget akiken keresztül a kissráchoz megyek és nekik mégegyszer el kell mesélnem. Szóval, felraktam a kezem és közöltem, hogy legkorábban ha kihagyom a beszélgetéseket is csak fél 3-ra tudnék a suliban lenni. Mindenki elkezdett kiabálni, hogy nem, azt nem lehet, hiszen ez az utolsó tanítási nap a szünet elött, milyen életem van nekem hogy nincs jobb dolgom mint utolsó nap tesztet írni... Menjek inkább haza könyvet olvasni. Ekkor már kicsit kezdett idegesíteni az egész.
Eközben a barátnöm elment a tanárhoz, és megtudta, hogy nem vették fel. A tanár hozzátette, hogy pedig én tudtam, azt hitte én majd elfecsegem. Még jó, hogy megígértette, hogy ne mondjam el.... Tehát a barátnö úgy döntött, hogy nem szól hozzám többet. Oké, legyen. Ekkor már kicsit ki voltam akadva, hogy mégis milyen helyen vagyok, hogy mindenki ilyen gyerekesen viselkedik..
A tanár úgy döntött, hogy a tesztet igenis megírjuk, és mindenki szépen vár rám egy fél órát, hogy visszaérjek. Szünetben fura módon valaki kiöntött mindent a táskámból amit egy percre a nyitott polcon hagytam az aula mellett. Nem baj, gondoltam, és elbicikliztem az óráim után.
Biciklizés közben arra jutottam, hogy nem velem van a baj és talán nem is velük. Najó, erre nem pont így gondoltam, csak próbáltam így gondolni.. :D Igenis számít ez a pár év korkülönbség. Mivel ök túlságosan elfoglaltak azzal, hogy mit gondolnak mások róluk, biztos nem volt idejük felnézni a sulioldalra, ahová mindig ki van írva a házi. Nekem igenis volt két üzenet között a barátommal és egy jogsi-vizsga alatt idöm arra, hogy észrevegyem és a szünetben gyorsan megcsináljam. Az, hogy ennyire kiakadnak a dolgokon, normális. Régen énis csináltam ilyeneket.. De nem találtam arra választ, hogy miért is kéne nekem ezt türnöm. Egyáltalán nem vagyok asszociális, szoktam velük beszélgetni a szünetekben, együtt sétálunk néha az állomásra... Azért, mert én nem élvezem a húú bulizzunk és igyunk meg mindent bulikat és a jajjjj, annyira szerelmes vagyok ebbe a srácba akit két napja ismerek szerinted lefeküdjek vele beszélgetéseket, még nem jelenti azt, hogy nekem nincsen magánéletem amiben csinálok is valamit. Van egy barátom, utazunk, néha még mi is bulizunk, moziba megyünk, vannak korombeli barátnöim akikkel egyetemekröl, lakásokról, gyerekekröl, jogsiról meg ilyenekröl beszélgetünk. Igenis van életem, csak mindent be tudok osztani és meg tudok tervezni. Ebben szerintem nincs semmi asszociális. Még mindig... valaki légyszi mondja meg, miért kéne türnöm a sok gyerekes hülyeséget, mikor semmi értelme sincs..

Végre szünet, két hét az igazi barátaimmal és családdal.. :)
Mindenkinek kellemes ünnepeket és Boldog új évet is elöre! :)